A 3D nyomtatásban többféle technika alkalmazható. A leggyakrabban használt technikák közé tartozik a Szelektív Lézerolvasztás (SLM) és a Direkt Fém Lézersinterelés (DMLS). Ezek technológiák hasonlónak tűnhetnek, de vannak árnyalati különbségek, amelyek jelentősen befolyásolják az alkatrészek gyártási módját. Fontos megérteni ezeket a különbségeket, mielőtt fontolóra venné az additív gyártástechnológia, például az SLM vagy a DMLS beruházását.
Az SLM és a DMLS is hozzáadó gyártási eljárás, amely lézerforrást használ szilárd háromdimenziós (3D) fém alkatrészek előállítására por alakú anyagból. Az itt jelentkező különbség azonban az, hogy a fémport teljesen vagy részben olvasztják meg. Az SLM teljesen megolvasztja a fémport, sűrű és homogén alkatrész létrehozásához, míg a DMLS csak részben olvasztja és agglomerálja a fémport, inkább szemcsés szerkezetet eredményezve. SLS 3D nyomtatási szolgáltatás egy másik lehetőség a 3D nyomtatáshoz.
Az anyagjellemzők tekintetében az SLM általában jobb sűrűségű és mechanikai szilárdságú alkatrészeket hoz létre, mint a DMLS. Köszönhetően annak, hogy az SLM folyamat során a fémpor teljesen megolvad, az anyagrészecskék erősen kötődnek egymáshoz, ami az alkatrészek hosszabb élettartamát jelenti. Ezzel szemben a DMLS esetében az alkatrészek sűrűsége és mechanikai tulajdonságai gyengébbek lehetnek, mivel a fémporok legfeljebb csak részlegesen olvadnak meg, vagy szemcsés formában maradnak. SLS 3D nyomtatási szolgáltatás egy másik lehetőség a 3D nyomtatáshoz.
Az SLM és a DMLS közötti egyik nagy különbség a szükséges utómegmunkálási lépések. Mivel az SLM alkatrészei magasabb sűrűségűek, ezért kevesebb utólagos szinterezésre (hőkezelésre vagy HIP-elésre (meleg izosztatikus sajtolás)) van szükségük az anyagminőség javítása érdekében. Ezzel szemben a DMLS alkatrészek több utómegmunkálási lépést igényelnek, hogy elérjék a kívánt mechanikai tulajdonságokat és felületi minőséget. Sla 3D nyomtatási szolgáltatás az is egy népszerű választás a 3D nyomtatáshoz.
Akár az SLM-et, akár a DMLS-t választja, a két gyártási módszer közötti döntéskor figyelembe kell venni olyan szempontokat, mint a részegység bonyolultsága és az anyagválasztás, valamint a posztprocesszálási lehetőségek. Az SLM előnyösebb módszer lehet nagy szilárdságú és sűrű alkatrészek, összetett geometriával történő előállításához, mint a DMLS, ahol minőségi és időbeli előnyök vannak, azonban gyors prototípuskészítés esetén vagy ha kivételes mechanikai tulajdonságok nem elsődleges szempontok, a DMLS megfelelő választás lehet.